A jól informált beteg előbb lesz egészséges!

Az olvasó ember könyvtárában különböző kiadású könyvek sokasága található. Vannak ezek között díszes - esetleg számozott - bőrkötések, vászonkötések, de a diákkort idéző, olcsóbb kiadások is. A dolgos évek hozadékaként az is előfordul, hogy a kedvenc könyv először csak diákkönyvtári kiadásban kerül megvásárlásra, később a díszes bőrkötésre is telik.

A fenti gondolatok jutottak eszembe, amikor az "1200 gyógyszer ára emelkedik", "1400 gyógyszer ára módosul", "500 forintnál is többel nőnek a gyógyszerárak", "drágulnak a gyógyszerek", "6:1 a gyógyszerdrágulás javára", "újra változik a gyógyszerár" stb. figyelemfelhívó címeket olvastam. Ugyanez a sajtó számolt be nemrég a "gyógyszer-békéről", a Kormány és a gyártók közötti megállapodásról, melynek értelmében 2006 decemberéig a gyógyszerek termelői ára nem nő.

Mi az igazság? Miről beszélünk akkor?

A gyógyszerek támogatására vonatkozó szabályozás évek óta ismeri a fixesítés intézményét és ez 2004. május 1-vel hatályba lépett "transzparencia rendelettel" megerősítésre került. A szabályozás kimondja, hogy az azonos hatóanyagot tartalmazó, azonos formájú gyógyszerek egyenértékűek, s az ezekhez nyújtott támogatás is azonos. Ez független attól, hogy az egyes gyógyszereket a gyártó milyen áron kívánja forgalmazni.

A társadalombiztosító e rendszerben azt vállalja, hogy a "diákkönyvtári" kiadást finanszírozza. Minden más igény esetén a beteg a különbözetet megfizetheti. Szó sincs arról, tehát, hogy 1200, 1400 stb. gyógyszer ára emelkedik, hanem arról van szó, hogy a betűre azonos "tartalmú könyvek" közül (azonos hatóanyag tartalmú, azonos mennyiségű) csak a "diákkönyvtári kiadást" támogatjuk. Így azon gyógyszerek esetében, ahol a gyártó megtartotta a magasabb árat, az a beteg, aki ragaszkodik a drágább gyógyszeréhez, bizony magasabb térítési díjat tartozik fizetni.

Nyomatékosan alá kell húznunk, hogy a betegnek nem másik gyógyszert kell választania, hanem az azonos gyógyhatású szerek közül egy más nevűt, de olcsóbbat is választhat. A betegnek senki sem tiltja meg, hogy ragaszkodjon a drágább termékhez, de tudnia kell, hogy a készítmények azonosságát a törzskönyvező hatóság mondta ki. Az azonosságról az orvosnak, gyógyszerésznek megfelelő ismeretek állnak rendelkezésére, nem idegen számukra az egyetemen már megtanult, egyenértékű, helyettesíthető gyógyszer fogalma.

Az áremelés harsogása során még két kérdés felmerülésével kell számolni, mely az intézkedést ellenzők érvanyagában gyakran szerepel. Egyrészt, hogy az egyenértékű gyógyszer hatástalan vagy mellékhatást okoz? Ez esetben az orvoslás lehetősége az un. mellékhatás-bejelentés révén áll rendelkezésre (vö: kötelező mellékhatás bejelentés az EU és a hazai szabályok alapján).

Másrészt, ha minden érvanyag elfogyott, akkor a hivatkozás az intézkedés váratlansága lesz (nem volt idő felkészülni, a patikákban eladhatatlan készletek halmozódtak fel stb.). Az új szabály 2004 áprilisában lett kihirdetve, megfelelő idő állt tehát rendelkezésre akár a jogszabály elolvasására, akár részt venni egy továbbképzésen, vagy az orvoslátogatót megkérdezni. A gyógyszertárak nem rendelkeznek magas készlettel, mert naponta rendelnek/rendelhetnek a nagykereskedőktől, és végül nem minden betegnek fogy el éppen július 1-én az életmentő gyógyszere.

Szerzõ: Dr. Hamvas József
Forrás: Egészségügyi Minisztérium